Nehany nappal ezelott nagytakaritast tartottam az e-mail fiokomban. Ugy gondoltam, mar nem valoszinu, hogy szuksegem lesz 2011-es levelekre. Igen, valoban en is alig hiszem, hogy 7 eve reggettem nehany e-mailt. Szerencsere a szobamra es a szemelyes kornyezetemre sokkan nagyobb figyelmet szentelek. Szoval nincsen 7 eves kenyermorzsa az agy alatt. :)
Az evekkel ezelotti datumokra tekintettel nem kattintottam egybol a 'kuka' ikonra. Kivancsi lettem, megis hogyan probaltam elevickelni a Kommunikacio Foiskolan, amit mondjuk azota mar Metropolitan Egyetemnek hivnak. Nade mindegy. En meg 'csak' foiskolas voltam.
Sok tantargyam volt, amik kozott voltak kifejezett kedvencek. Foleg a gyakorlati es kreativkodos eloadasokat szerettem. Egyik ilyen orara, aminek a szepseges es erdekes Televizios ujsagiras volt a keresztneve, rovidfilm forgatokonyvet kellett irni. A forgatokonyvecskebol aztan filmet is kellett csinalni. Ez lett a vizsgaanyag a vegen. Azt nem talaltam meg. Valoszinuleg a foiskola tanulmanyi rendeszerenek rengetegeben megtalalhato volt egy ideig es lehet, hogy fellelheto valahol a magyaorszagi csaladi hazban, egy pendrive-on. Egy dologra viszont tisztan emlekszem. Nevezetesen, hogy mit ossze szenvedtem, meg benaztam, forgatas es vagas cimszo alatt. Akkor meg nem volt okostelom, app-okat sem hasznaltam.
Ime a muremek szinopszisa, aminek leforgatott valtozata 7 evvel ezelott 5-ost ert. :)
Hétfő. Reggel. Hét óra. Iszonyatos erővel harsog bele a mobilom ébresztője az éterbe. Dolly
Song, mert idegesítő, és mert erre bárki elsőre kiugrana a takaró alól. Na igen, bárki. De én én
vagyok, így lusta mozdulattal nyomok egy szundit. Hétfő reggel igen is megérdemelek még 10
percet. A háttérből duruzsol a Bocsi, meg a Lajos meg a Voga. Letelik a 10 perc. Újra rákezdi
a bőgést a tehenem a mobilban. Najó csak még 10 perc. De letelik a második 10 perc is. Nincs
tovább, ki kell másznom a puha, meleg takaróm alól. Na és persze fel kell keltenem hét
méteres álmából a lábamnál hortyogó macskámat. Persze nincs hozzá szívem, ezért nyomok
még egy szundit. De nyilván csakis miatta. Hátha a Green Peace az ablakom alatt némán
hallgatózik. Sosem lehet tudni. Újabb 10 perc telik el és lassan fél nyolc. Nincs tovább. Fel
kell kelni, ha nem akarok elkésni. Kidugom a lábam a takató alól és érzem, hogy megcsap a
hideg. Szóval egy fürge ugrásra lesz szükség ahhoz, hogy gyorsan megtaláljam a pulcsimat és
belebujjak. Fázós vagyon és álmos. Ez van. Majd gyorsan ki a konyhába, hogy
megcsináljam a reggeli tejeskávámat. Vacog a fogam, a kávé lustán csordogál a bögrémbe, a
tej viszont fürgén kifut a kancsóból. Nagyon jó. De a lényeg, hogy a tejeskávé finom és már
csak öltöznöm kell, meg fogat mosnom, meg ilyenek és indulhatok dolgozni. Ja, de mielőtt
indulnék, gyorsan elmosom a kancsót és felébresztem a cicámat, akit most már tényleg muszáj
felkeltenem. Lustán ásít és beledorombolja az arcomba. Jó reggelt és szép napot!
Szinte tortenelem. Bumerang azota mar nincsen. Legalabbis abban a formajaban nincsen, amire meg en inditottam a napomat, sok-sok evvel ezelott. Dolly YouTube-on lehet, hogy razza az animalt boci feneket. Azt viszont gyanitom, ugyanolyan viccesenidegesitoen csinalja ezt a mozgasformat. Kulonben is, a yoga ma sokkal menobb. Esetleg a mai szulok buntetes gyanant hallgattatjak a gyerekeikkel. Az agyon akkor szunyokalo cica sajnos mar nem el. A reggeli kaveval benazas az egyetlen, ami megmaradt. Dehat nehany hagyomany tartani kell. :)
Konkluziokent meg idefuzom, talan jobb, hogy vegulis mar az elejen palyaelhagyokent inditottam az ujsagiro karrieremet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése